kirándulásunkból, melyet Amy és Brad találkozására szerveztük. Az időjárás ellenünk fordult ugyan , de nem volt mit tenni eljött az idő, indulnunk kellett. Mintegy 12 óra alatt gyűrtük le a közel ezer kilométeres utat, és késő délután érkeztünk meg
Terricciolába, egy hangulatos toszkánai kisvárosba.
Toszkána sok embernek a napsütést, borokat, és az olívaolajt juttatja az eszébe, hát mi most ezekből nem sokat tapasztalhattunk meg. A helyiek szerint évtizedek óta nem volt ilyen szörnyű időjárás, mint a napokban. A hőmérséklet bőven fagypont alatt volt, hóátfúvások az utakon, szóval inkább hasonlított egy Skandináv mintsem egy mediterrán városra. A szerelmi légyottot is fedett helyen tartottuk Amynek, és minden úgy történt, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Egy kicsit elbeszélgettünk a házigazdákkal. Később megmutatták kutyáikat többek között Cloony.t, aki a mi Arthurunk apukája. Olyan érzésünk volt, mintha Arthurt láttuk volna megőszülve.
Majd elindultunk a szállásunkra ami pár kilométerre volt csak. Egy nagyszerű kis családias szállodában pihentünk ki a nap fáradalmait, mely minden szempontból tökéletes volt.http://www.lavallatalajatico.it
Amynek természetesen szabad bejárása volt mindenhova.
Másnap elhatároztuk, hogy teszünk egy kis kirándulást a környéken. Két nagyobb Olasz várost, Livornót és Pisat céloztuk meg. Először Livornóban és a tengerpartján tettünk egy kis sétát. Amynek azonnal több hódolója is akadt, így ketten közös erővel voltunk kénytelenek őrködni az erényei felett.
A város régi negyedei és a hatalmas új kikötő furcsa kontrasztot mutatott, nem is beszélve a hófödte pálma és olajfa ligetekről, melyek nem megszokottak egy mediterrán városnál.
Búcsút intettünk Livornónak és irány Pisa.
Alig 40 kilométer volt a két város között, mégis hatalmas volt a különbség. Pisában +5 fok , napsütés igazi kirándulóidő. Már az oda vezető út is csodálatos volt, de a város is felejthetetlen élményt nyújtott..
Az Arno folyó két partján szinte végig régi és gyönyörű épületeket látni, keskeny sikátorokkal, apró üzletekkel és barátságos emberekkel
Ahogy ott sétáltunk mintha visszamentünk volna az időben, annyira magával ragadott minket a középkori környezet.
A sikátorokban történt hosszú sétálgatásunk után előbukkant az amit minden Pisába látogató látni akar a pisai ferde torony. Hihetetlen látvány tárult elénk. Lenyűgöző volt a Dóm és a torony fehér és szürke márványból készült együttese. A fényképek nem tudják sajnos visszaadni azt a hatást, amit láttunk. Természetesen rengeteg turista és árus volt a téren, mi sem tudtunk ellenállni és vásároltunk egy-két emléket a híres épületekről. Gyorsan eltelt ez a nap , úgyhogy visszaindultunk a „napsütéses Toscana” hívogató -4 fokos „melegébe”.
Egye aggasztóbb hírek érkeztek az időjárásról, de úgy döntöttünk másnap még egyszer összehozzuk Amyt a lovagjával, és utána indulunk haza.
Így is lett, másnap szintén simán ment a légyott. Elköszöntünk a nagyon kedves vendéglátóinktól és elindultunk a gyülekező hófelhők felé.
Nem sokkal az indulásunk után elkezdett szakadni a hó, és ez kitartott egészen hazáig. Érdekes volt megtapasztalni, melyik ország, hogy is áll hozzá a hóhelyzet kezeléséhez.
Olaszország lett az első, mivel rendkívüli módon felkészültek voltak a havazásra. Tízpercenként találkoztunk hókotrókkal és szóróautókkal az autópályákon, és ami nagyon meglepett, hogy a korlátokra kb. kétszáz méterenként oda volt készítve két-három zsák só az esetleg elakadó autósoknak. Kíváncsi lennék nálunk hány percig, maradnának ott ezek a zsákok?! Szóval a körülményekhez képest, szinte teljesen tiszta úton lehetett közlekedni.
Szlovéniában már egy kicsit lazábban vették a hó eltakarítást, de azért itt is lehetett haladni a kissé latyakos úton.
És végre megérkeztünk Magyarországra! Hát ezt akkor is kitaláltuk volna, ha nincs kitáblázva.
A maradék 180 kilométert szinte lépésben tettük meg, egy sáv is csak nehezen volt járható az autópályán. Elakadt autók, karambol, de az egész 180 km alatt egy hókotróval sem találkoztunk!
Na de végül is épségben hazaértünk, és reméljük - amiért ezt a kalandos utat vállaltuk – két hónap múlva meglátjuk az eredményét.
Blog 
11:29:24
